A fák, a fák, úgy állnak itt,
Mint ádáz szentek.
A
szürkület befolyta már
Az őszi
kertet.
Még
tegnap megszökött a nyár.
Estig
keringett
A kert
fölött, fecskék között,
Aztán
vad csend lett,
S azóta
állnak némán itt
Aszkéta
szentek,
Csupasz
karjuk az égre int
S az
árva kertet
Elhagyta
minden nyári szín,
A kedv, s az élet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése