Látszólag
lényeges, hogy kisütött a nap,
Látszólag
lényeges, hogy fáradt madarak
Csipognak
elhalóan lombok közt a fákon,
És őszi
csend motoz a ködbe révült tájon,
Hűvös,
halk árnyékok vonulnak néma rendben,
Rég
elfelejtett arcok, halottak körmenetben
Megdermedt,
álmos szirmok hullnak hófehéren
Majd
felhők úsznak át az undok szürke égen,
Látszólag
vége már, elalszik minden lassan,
Látszólag
nincs tovább, halálba ringnak halkan,
Ki
tudja, meddig él a csend, aztán a mélyben
Félénk,
új moccanással nyújtózodva ébred
S vidáman sürgölődni kezd a
hangos élet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése